Az egész úgy kezdődött, hogy J elhívott, hogy szurkoljak a céges sárkányhajózáson. Két éve is voltak, tavaly viszont sajnos nem jött össze a csapat. 

Nos, két éve én voltam a csapat megmentője. Egy fővel kevesebben voltak, amivel az elődöntőkben indulhattak, de a végső négyesben már csak teljes létszám játszhatott, így feláldoztam magam. Húsz induló csapatból negyedikek lettünk. 

Idén J biztosított róla, hogy annyian jelentkeztek a hajóba, hogy nem is férnek be egyszerre. Nyugodt szívvel léptem le hát négykor. Megbeszéltük J-vel, hogy Újbuda Központnál találkozunk, és együtt megyünk  Kopaszi gátra. Csakhogy annyira belemerültem az olvasásba, hogy tovább mentem a metróval egy megállót. Mivel jó résznél tartottam, a visszafele úton is olvastam. Éppen szálltam volna le, amikor valaki hátulról nyakon akart harapni… majdnem bevertem J képét xD Igazán tudhatná a kis majom, hogy veszélyes így rám ijeszteni…

Tudnom kellett volna, hogy baj van, amikor M, ahogy meglátott, szinte anyakamba ugrott, hogy de jó, velem pont elég lány lesz a csapatban. Hát hurrá… Nem azzal van itt a baj, hogy be kellett állnom evezni. Azt még élveztem is. A probléma az, hogy mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kerülök. Sokadszor. J pedig nem értette, hogy mi bajom van… talán az, hogy csurom víz lettem a hajóban. Váltóruhám persze meg nincs. De este azért hideg van, hogy viháncoljak nedves ruhában. De sebaj, máskor is fáztam már meg… 

Az időmérő nem volt valami fényes. A 200 métert kicsivel több, mint egy perc alatt tettük meg. Így a C csoportba kerültünk be. Az időmérő után alig tíz perccel már ülhettünk is vissza a hajóba. Jött a döntő. Kicsit összeszedettebben, egyszerre eveztünk, így egy negyed hajóhosszal vertük a csoport másik három csapatát. A csoportunkban elsők lettünk, összesítettben az előkelő 9. helyezést értük el. Hipphipphurrá! 

Mivel a siker éedekében kihajtottam a lelket is magamból, úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy nagy kalória-bombát. A lángososnál hosszú-hosszú sor kanyargott, de hőiesen kivártuk J-vel. Még úgy is, hogy cc két percenként kikiabált a kislány, hogy elfogyott a sajt. Még úgyse ettem soha fokhagymás tejfölös pirított hagymás lángost. Egész kellemes csalódás volt 🙂

Haza indultunk, J-nek nem volt kedve maradni és sörözni a munkatársaival. A normálisabbak úgyis egyből hazamentek. Kifele menet kedved fiatalemberektől kaptunk egy marék meggyet. Nagyon fincsi volt, bár számomra a meggy az savanyú, nem édes, de ízlések és pofonok. 

Reklámok

Ússz és evezz” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s